Ifiként, már tapasztalt hittanosként vállalkoztam ovis csoport hitoktatására plébániánkon, Wekerletelepen, 30 éve. Ahol gyermekként remek atyáktól, hitoktatóktól, közösség szervezőktől leshettem el hivatásomat. Gyermekeink - 4 - születésekor nem hitoktattam, bár akkor is szívesen szerveztem baba - mama kört és családcsoportot férjemmel a plébánián, ezek máig is élő közösségek.
Esztergomban végeztem pedagógiai tanulmányaimat, ott szereztem hitoktató diplomámat is.
Küldetésemben, missziómban egyre több örömöt lelek. Jó érzés Jézushoz vinni, vezetni a családokat és gyermekeiket. 6.éve készítek fel elsőáldozókat a diákmiséhez kapcsolódva, és azóta munkahelyemen is vállalok hitoktatást egy állami iskolában.
Szívesen szervezünk imaórákat, közösségi programokat, táborokat, mely alkalmak is jó lehetőségek a családokkal az együttlétre, tanulásra, fejlődésre, növekedésre.

Tanító és óvodapedagógus vagyok, 16 éve tanítok hittant. Férjemmel öt gyermeket nevelünk.
A hitoktatás számomra találkozások története, beszélgetések, kérdések, felismerések, rácsodálkozások, kételyek vonulata, aminek óráról órára én is részese lehetek. Szeretek gyerekek között lenni, szeretem nyitottságukat, optimizmusukat, humorukat. Hitemmel szeretném köztük képviselni, hogy az élet szép, hogy az életünknek célja van, s ezt megkeresni és megtalálni az Élet maga. Ebben az útkeresésben szeretnék egy megszólítható, megkérdezhető személy lenni a gyerekek számára.

Főállásban zenetanárként dolgozom a Magyar Máltai Szereteteszolgálat Szimfónia programjában, ahol szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeket tanítok, belőlük építünk vonós zenekart. Szeretem ezt a munkát, de mellette óriási gazdagság, hogy óraadóként hitemet is megoszthatom egy másik világban: a wekerlei gyerekekkel. Eddigi 2 évemben főleg "nagyokkal" (6.-7.-8. osztály) dolgoztam. Én magam is kamaszként ismerkedtem meg közelebbről Istennel, és tapasztaltam meg, hogy mit jelent egy megtartó, keresztény közösség ebben az életfázisban. Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy óráinkat kötetlen, bizalmas légkör jellemezze, ahol az imádságnak éppúgy helye van, mint az őszinte kérdéseknek, tematikusan irányított vagy kötetlenebb beszélgetésnek. Hiszen csak ilyen beszélgetések segíthetik, hogy a gyerekként megélt hittapasztalatok a kamasz évek során saját, érett, személyes hitté fejlődhessenek. Azt tapasztalom, hogy ezeken az órákon nagyon sokat tanulunk, egymástól, egymásról, és a köztünk lévő Istenről.